19./ A kulturális sokk

Nem sorolható az elintézenő ügyek közé, mégis fontosnak tartom megemlíteni, és egy külön posztot szentelni a témának. Ugyanis hiába van meg az új munkahely és a lakás, hiába intéztél el mindent, amit kellett, ha nem érzed jól magad a bőrödben, ha nem tudsz beilleszkedni az új környezetedbe.

Hogy mit is nevezünk "kulturális sokk"-nak?

Kicsit száraznak tűnhet a téma, de ez ne riasszon el attól, hogy elolvasd!

Forrás: http://www.britannia-movers.co.uk/emigration-blog/expat-culture-shock-and-top-ways-cope-it

A kulturális sokk

Nem túl profi, de a Wikipedia-ról idézem a lényegét, mert ennél tömörebben nem tudom megfogalmazni.

"A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban)."
...
"Az új kultúrába való beilleszkedés nehézségeiből ered, hogy az ember nem tudja, mi megfelelő és mi nem. Ez gyakran az új vagy különböző kultúra bizonyos nézőpontjai iránt érzett erős (erkölcsi) undorral jár együtt. Néhány kutató szerint ugyanakkor a kulturális sokk pozitív hatásokkal is jár, például javítja az önmotivációt."

...

"Edward T. Hall a kulturális sokk kialakulásának három fajtáját emelte ki :

• A megszokott kapaszkodók elvesztése: Tárgyi és társadalmi közösségről van szó, amiben szocializálódtunk. (nyelv, gesztusok, képi szimbólumok, szokások, viselkedési minták)
• A személyközi és társas kommunikáció diszfunkciója: Hiába tud valaki az adott nyelven, ha nem érti az üzenetben lévő rejtett szándékot, mert más kulturális háttérrel rendelkezik.
• Identitáskrízis: Nem tudja eldönteni, hogy a felé áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen."

A kulturális sokk annál nagyobb, minél nagyobb a kulturális különbség

Németország nem a világ túlsó felén van. A magyar és a német kultúrában, vallásban, emberi viselkedésben nincsenek túl nagy eltérések. Ez részben köszönhető a globalizációnak is. A fentiek miatt gondolhatnánk, hogy ezzel a témával esetünkben nem kell foglalkozni.

Tévedés. Az apró különbségek is sokat számítanak. 

Ráadásul Németorságban nem csak a német emberekkel kell megtalálnod a közös hangot. A legtöbb munkahelyen nagyon vegyes a kép, a világ bármely tájáról származhatnak a kollégák (akik egyébként veled együtt igyekeznek beilleszkedni, de mindenki egy kicsit másképp).

Kapaszkodók elvesztése

Amit megszoktunk, az biztonságot, komfortérzetet ad, mert kiszámítható.

Kapaszkodó lehet: nyelv, gesztus, szokások, viselkedésminták ismerete (pl. kell -e borravalót adni, mikor, hogyan szokás köszönni). Kikkel milyen hangot kell megütni, hogyan kell ügyeket intézni...

Nem mindegy, hogy a kapaszkodók milyen mértékben hagynak cserben.

• Csak a fizikai környezet más?
• A nyelv is más?
• A szokások is ismeretlenek?

Mitől függ a beilleszkedés sikere?

• Önként választottuk, vagy belekényszerültünk a helyzetbe? Családok esetén gyakran előfordul, hogy az egyik fél kapja a külföldi ajánlatot úgy, hogy van már az adott országban tapasztalata (ott tanult, vagy kiküldetésben dolgozott), míg a másik fél csak követi, hogy ne szakadjon szét a család. Mindkettőnek új a helyzet, de a követő félnek mindig nehezebb.
• Lelkileg fel vagyunk készülve a változásokra? 
• A különbségek-, várható nehézségek ismerete segít lelkileg felkészülni.
• A szituáció feldolgozásában egyedül vagyunk, vagy vannak társaink a próbatétel legyőzésében?
• Nem elég a nyelv ismerete! A nem verbális kódokat is ismerni kell!
• Ember és ember között is van különbség. Van, aki könnyebben "átáll" az új helyzetekben.

Identitáskrízis

Az állandó éberség és mindenre odafigyelés, a megfeleléskényszer hosszú távon fizikailag és szellemileg is megterhelő. Ez kimerültséghez és elbizonytalanodáshoz vezethet.

Az új környezetben nem ismerik meg az ember igazi személyiségét, nehéz felfogásúként kezelhetik, türelmetlenek lehetnek vele. Emiatt egy idő múlva esetleg kerülik a vele való kapcsolatot, vagy saját maga kerüli mások társaságát. 

Lehetséges stratégia

• Nem begubózni! Minél több kapcsolatot kell teremteni az új környezetben.
• Külső segítséget találni: Társat keresni, akivel kibeszélhetjük a szorongásainkat.
• Külső segítő nélkül: legyünk kezdeményezők! A "kudarcokból" is próbáljunk tanulni! ...és ne, ne ragaszkodj a magyaros ízekhez, a magyar filmekhez, stb. (Nem úgy értettem, hogy felejtsd el, hanem hogy nyiss az újra.) Sokkal inkább barátkozz az itteni ízekkel, hangokkal, szokásokkal, emberekkel. Szóval légy nyitott!
• Egy idő múlva új kapaszkodók alakulnak ki, és csökken a bizonytalanság.

Az interkulturálisérzékenység-fejlesztési modell

Ismét egy Wikipedia hivatkozás, amit nem próbálok meg saját szavakba önteni.

"Az interkulturálisérzékenység-fejlesztési modell (Development Model of Intercultural Sensitivity) Milton J. Bennett szellemi terméke. Ebben az értelemben kultúraként nem csak a nemzeti kultúrákat értelmezhetjük, hanem a nemi, életkori, szakmai stb. vonalon megjelenőket is. A modell az interkulturális kompetencia hat szintjét különbözteti meg:

1. Tagadás: Nem ismerjük el, hogy a másik kultúrája a mienktől eltér.
2. Védekezés: Észleljük a különbséget, de ez védekezést vált ki belőlünk. Sztereotípiákban gondolkozunk, amiket háromféleképp is alkalmazni tudunk:
   • Lenézés: Lenézzük a másik kultúrát.
   • Felsőbbrendűség: Magasabb rendűként értékeljük a saját kultúránkat.
   • Önlebecsülés: Ez a másik véglet: hasraesünk a másiktól, rosszabbnak ítéljük a sajátunkat.
3. Minimalizálás: Érzékeljük a különbségeket, de a jelentőségét nem ismerjük el. „Végtére is mind ugyanolyanok vagyunk.”
4. Elfogadás: Tiszteletben tartjuk a másik értékeit.
5. Alkalmazkodás: Felismerjük a többféle kulturális megközelítésben rejlő lehetőségeket. Két fokozata:
   1. Empátia: Bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe.
   1. Pluralizmus: Otthonosan mozgunk a kultúrában.
6. Integráció: Aktív résztvevőivé tudunk válni a másik kultúrájának, a dolgokat több kulturális perspektívából is meg tudjuk vizsgálni. Egy bizonyos szintjén már egyik kultúrát sem érezzük igazán a sajátunknak.

Az első három szint az etnocentrizmusé. Ebben az állapotban az egyén vagy felismeri a kultúrákból adódó különbségeket, vagy nem, de mindenképp a maga értékrendjét tartja mérvadónak, a másikat próbálja a maga kultúrájához igazítani.
A másik három szint viszont már az etnorelativizmus tere: az ember megérti, hogy a másik kultúrája a magáéval egyenrangú, és a sajátját is viszonylagosan kezeli. A kulturális eltérésekből adódó problémák kezelésére már nem csak a másik, hanem a saját viselkedésének megváltoztatásán is gondolkozik."

A beilleszkedés folyamata

Mi a helyzet a gyerekekkel?
Sok ismerőstől hallottam, hogy a gyerekek ilyen könnyen, meg olyan könnyen élték meg a változást. Igen, a gyerekeken nincs akkora nyomás, és felelősség, mint egy felnőttön.
Ám nem szívesen általánosítanék, mert a reakciójuk az ő esetükben is erősen személyiségfüggő.

Mindenesetre megkérdeztem az érzéseikről a két saját csemeténket. Ők szintén különböző - bár eléggé hasonló - módon élik meg a helyzetet.

Egyik gyerek vallomása:
"Első nap úgy éreztem magamat, mint egy nyaraláson vagy kiránduláson.
Második nap, mintha egy "ufó" lennék egy idegen galakszisban.
Harmadik nap meg már nem is gondolkodtam ilyesmin. 
...de miért kérdezed ezt tőlem? Olyan régen volt, ki emlékszik már erre? (Mondta két héttel az iskolakezdés után.)"

Másik gyerek vallomása:
"Első nap olyan volt, mintha egy új mozifilmet néztem volna, ahol én vagyok a főszereplő.
Második nap úgy éreztem magamat, mintha a fejemet egy kőbe verték volna. (Elég durva, de tényleg ezt mondta!)
Harmadik nap már otthon voltam.
Most meg? Nehezen viselem, hogy van egy újabb fiú. Most ő az érdekes a többieknek, ezért irigylem."

Utólag találtam a lenti képet. A gyerekek találóan megfogalmazták az érzelmeink változását.

Forrás: https://craftymemories.files.wordpress.com/2013/08/culture-shock-chart.jpg

A kulturális beilleszkedés fázisai:

1. Mézeshetek: Lelkesedés. Minden szép és jó.
2. Krízis, elutasítás: Ez az újdonságoktól való besokallás időszaka. Frusztráltság, honvágy...
3. Adaptációs fázis: Helyi kultúra ismerete, elfogadása, miközben a saját kultúránkat sem utasítjuk el. 
4. Beilleszkedés: Mikor végre otthon érezzük magunkat.

Forrás: http://www.travelnlass.com/2013/05/06/expat-culture-shock-nonsense/

...és ha végül hazatérsz Magyarországra, jön a 

5. fordított kulturális sokk és az

6. elfogadás, alkalmazkodás, beilleszkedés.